Miért jöttem ki a kenguruk földjére?

Sokan kérdeztétek már ezt, úgyhogy itt van pár gondolat arról, hogy….

Mi volt a motivációm ehhez a nagy úthoz?

Nyelv. Gimi óta nem sok alkalmam van angolul beszélni, és Magyarországon csak olyan módszerekkel tudtam volna fejleszteni a tudásom, amihez lusta voltam. Nagyon jó érzés most bekerülni egy olyan közegbe, ahol folyamatosan beszélnem kell és állandóan tanulok, fejlődök.

Élményszerzés. Nagyon érdekel, hogy milyen az élet itt, a világ túlsó oldalán. Természeti környezet, emberek, hozzáállás, szokások, kultúra, stb.

Kilépés a komfort zónából. Ez messze az eddigi legnagyobb változás az életemben, és tök nagy kihívás megállni a helyemet egy teljesen más helyzetben, a megszokott kerékvágásból kilépve.

Munkatapasztalat. Szerintem az tök jól mutat majd az önéletrajzban, hogy dolgoztam pár hónapot Ausztráliában. :) Meg egyébként is rengeteget lehet tanulni szakmailag egy új környezetben + szeretnék értékes kapcsolatokat kialakítani.

Miért Ausztrália?

Évek óta tervezgettem már Amerikába kimenni pár hónapra, de rájöttem, hogy ott eléggé reménytelen ilyen rövid időre olyan vízumot szerezni, amivel dolgozhatok. A következő ötlet Anglia volt, de az nem volt túl csábító. Nincs ott senkim és esik az eső.

Ezek után jött képbe Ausztrália (hála Norbinak), és megtetszett a gondolat, mert itt minden adott volt – sok ismerős, legális munkavállalás, napsütés, óceán, és persze a kenguruk.

Miért most?

Január 9-én volt az egyetemen az utolsó vizsgám (komplex vizsga), legközelebb pedig június huszon-valahanyadikán lesz jelenésem, az államvizsgán (ha sikerül megírnom addig a szakdolgozatomat). Ez az 5 hónapos “szünet” jó alkalomnak tűnt + gondoltam, talán könnyebben elengednek most a munkahelyemről, mint amikor már teljes állásban leszek.

Hogyan?

Tanuló vízumot kaptam, heti két nap suliba fogok járni (Academies Australasia Institute – Business & Management), mellette pedig dolgozni szeretnék. A JóSzakinál pedig megkaptam az 5 hónapos szabadságot, ami egyszerűen csodálatos.

Ami még tök jó, hogy Dobosi Norbi is kijön velem, így nem kell egyedül mennem. Ráadásul a bátyjáéknál még lakhatunk is :)