Január 20-án vágtunk neki az utazásnak, de az érdekesség kedvéért nem Pestről repültünk, hanem Prágából. Ennek igazából elég egyszerű oka volt: sokkal olcsóbb volt így a repjegy. Annak pedig még külön örültünk is, hogy körbenézhetünk ott is.

Nem tudom, hányan indultak el eddig Ausztráliába a Népligettől…:)

A prágai városnézős programunkhoz végül csatlakozott még 5 srác (Nagy Emu, Vass Beni, Kószó Kamill, Pere Viktor, Csábi Zalán), úgyhogy nem voltunk magányosak. Mivel Norbi a busz indulásának időpontjában még vizsgázott, Kamill jött helyette velem a busszal, Norbi pedig az autóval ment a többiekkel.

Prága nagyon hangulatos város, főleg így késő este / éjjel. Nagyon tetszett mindenkinek, jó lenne visszamenni még valamikor. Csomót mászkáltunk a belvárosban, a Károly híd és a vár környékén főleg. Sok mindenben hasonlít Budapestre, úgyhogy elég hamar meg is találtuk a pesti nevezetességek prágai párjait.

Voltunk az Ufleku nevű híres cseh étteremben és sörfőzdében tradícionális cseh ételeket enni és kipróbálni a helyben főzött barna sört, ami nagyon-nagyon finom volt. Persze cserébe jó sok pénzt ott is hagytunk…:D Később az este folyamán valahol a folyó másik partján egy egészen kultúrált pubban megkóstoltuk még a híres Gambrinus sört is, ami szintén nagyon jó volt.

Elég későn értünk vissza a szállásra, és nem sokat sikerült aludni a hajnali indulás előtt. Én talán másfél órát aludtam. Reggel fél 4 körül már indultunk ki a reptérre, ami egyébként nem túl nagy és eléggé üres és kihalt volt még fél 7 környékén is. Itt elbúcsúztunk a srácoktól, és nekivágtunk a 27 órás repülőútnak.

Prágából Frankfurtba gyorsan átrepültünk, gyakorlatilag épp csak kiosztották a reggeliket és már le is szálltunk. Több mint 3 óra átszállási időnk volt, majd a világ legnagyobb utasszállító gépével mentünk tovább Szingapúrba. Hatalmas volt a gép és elég komolyan felszerelt. Azt terveztem, hogy a 12 órás út alatt majd jól kialszom magam, de ez nem jött össze, 1-2 órát sikerült csak ténylegesen aludni.

A szingapúri reptér sokkal hangulatosabb, szőnyegesebb, színesebb és virágosabb mint az európaiak, és óriási. Itt hirtelen már nyár volt, párás levegő és reggel 7-kor 26 fok kinn a teraszon.

Az utolsó, 8 órás út is kellően hosszúnak tűnt, főleg, hogy aludni itt se tudtam túl sokat, és a végefelé nagyon sok volt a turbulencia. Olyan volt, mint ha kátyús lenne a légifolyosó. Brisbane-ben csütörtök este fél 8 után szálltunk le, jól nézett ki a repülőről a kivilágított város.

Engem nagyon könnyen átengedtek a vízum ellenőrzésen, mert tanuló vízumom van, de Norbit alaposan kifaggatták, kutyával is megszagoltatták, de végül a bőröndjét nem pakolták ki. Utólag jöttünk rá, hogy én hoztam magammal egy rúd szalámit is, ami teljesen kiment a fejemből és nem is írtam rá a papírra, amit ki kellett töltenünk leszálláskor — elég kellemetlen lett volna, ha kinyitják a bőröndömet, mert húst nem ajánlott behozni…

49 óra telt el a budapesti indulástól számítva, ami alatt 530 kilométert tettünk meg busszal + 16.736 km-t repülővel. :)

A reptéren várt minket Nathan Martinov és Dobosi Péter & Melissa, akiknél lakni fogunk Norbival. Szegények vártak egy ideig, mire mindenketten átjutottunk az ellenőrzéseken :D

Hazafelé beugrottunk a Szántó Györgyiékhez, ott volt náluk jó pár magyar, elég jó volt a hangulat. Szántó Mesi aznap este volt itt utoljára, másnap reggel repült vissza Magyarországra. “Haza”, a Péterékhez csak valamikor éjfél után értünk, hulla fáradtan.