Április elején egy hosszú hétvégére felmentünk autóval északra, kb 1200 kilométert, egy híres-neves üdülő helyre, Whitsunday Islands-re. Este indultunk és egy jó 13 órás út után délelőttre értünk fel Airlie Beach-re. Bementünk egy utazási irodába és találtak nekünk egy egészen kedvező lehetőséget, amit rögtön le is foglaltunk és indultunk is – elég spontánra sikerült :D

Komppal átvittek minket egy szigetre (Hamilton Island), ami egy nagyon hangulatos, gyönyörű hely. Elsősorban turistáknak szól az egész, de állítólag laknak rajta 1200-an. Még saját reptere is van… 4 csillagos hotelben kaptunk szállást és ingyen használhattunk csomó szolgáltatást a szigeten (buszjárat, szauna, pezsgőfürdő, szabadtéri medencék, kajak és paddleboard használat, teniszpályák stb…)

Sok szöveg helyett inkább sok képet rakok – egész jól visszadják, hogy milyen jól nézett ki.

A második éjjelt már Airlie Beach-en töltöttük egy sulis kirándulásokra emlékeztető, 6 ágyas, vaságyas omladozó szobában :D célnak megfelelt, legalább olcsó volt. Korán reggel már le is léptünk onnan, mert lefoglaltunk még egy utat, egy másik szigetre, a Whitsunday Islandre.

Ide is komppal mentünk át, de ezen a szigeten nincs egyetlen épület se, meg áram meg térerő meg semmi ilyen se. Kaptunk kemping felszerelést (sátrakat, polifómokat, lámpákat, 2 kanna vizet) + vettünk egy halom konzervet. Egy nyugis kis öböl mellett az esőerdő szélén volt a sátrazó hely, elég jól nézett ki, és rajtunk kívül csak egy fiatal pár volt, összesen 3 sátor.

A fő nevezetesség a szigeten a világ egyik legfehérebb homokú strandja, a Whitehaven Beach. Átkellett hozzá mennünk az erdőn, aztán meg a homokos parton sétáltunk még sok-sok kilométert, úgyhogy összesen 1 nap alatt több mint 20 kilométert gyalogoltunk, ami a puha homokban kicsit többnek tűnt… :D

Láttunk jó nagy pókokat és gyíkféléket, na meg gyönyörű színeket. Nagyon vagány volt az is amikor a strand északi végén átúsztunk egy kis folyón, és a túlpart tele volt apró kék színű rákokkal, és együtt vonultak el előlünk, úgy lehetett terelni őket, mint egy birkanyájat. Ha pedig valamelyiket körbevettük és nem volt már menekülési útvonala, akkor pár másodperc alatt beásta magát a homokba.

Vízből kifutni pedig még nem láttam olyan gyorsan embert, mint amikor a reggeli fürdés közben Norbi meglátott maga mellett egy nagy ráját :DD A másik szigeten egyébként én is láttam egy szép nagyot, paddleboardon állva evezés közben, nem bántam, hogy nem rajtam vezette le a feszültségét :)

Amikor erről a szigetről visszamentünk a szárazföldre akkor egyből indultunk is már vissza Brisbane-be. Éjjel 3 körül értünk haza – nem mondom, hogy reggel könnyen sikerült visszazökkenni a nyaralásból a munkába.. :)