Víz és sárkány a város közepén

Egyik nap az ebédszünet után már nem mentem vissza suliba, hanem elsétáltam helyette egy közeli parkba (Roma Street Parkland). Nagyon tetszett a hely, szépen ki van alakítva. Elsőre azért megijedtem, amikor egy fél méteres gyíkféle (water dragon = vizisárkány) elszaladt mellettem a járdán :D de aztán láttam, hogy ezek sok vizet nem zavarnak, a gyerekek is simán sétálgattak mellettük.

Na de a szavak helyett beszéljenek inkább a képek:

Van még két videó is, itt és itt.

 

“Süt rám a napsugár, tengerszínű kék az ég…”

Amikor kijöttünk, szokatlan volt a nyári meleg, legalább 1 napig :) de egy kicsit sem hiányzik a hideg.

Semmi különös nincs egyébként az időjárásban, olyan, mint Magyarországon szokott lenni a nyár. Éjjel lehűl akár 20 fokig is a levegő, nappal pedig a legmelegebb eddig 39-40 fok körül volt (talán kétszer volt ilyen), de jellemzően inkább 30 fok körül van “csak”.

Volt olyan hét, amikor többet voltam mezítláb, mint tavaly egy paneles nyár alatt összesen. Cipő napokig nem volt rajtam. Pulcsi pedig még soha :) A munkahelyemen viszont sajnos elvárás a hosszú nadrág és a zárt cipő, nem mehetek rövid gatyában és papucsban.

Gyakorlatilag minden házban, középületben, buszon és autóban klíma van. Általában jól esik a hűvös, de sok helyen túlzásba viszik, és meg lehet fagyni. Suliban mindenki reszket és libabőrös például, de bankban, boltokban, sőt a buszon is sokszor lehet fázni.

Air conditioning

Sajnos a házunkba még nem lett beszerelve klíma, úgyhogy volt már párszor benn a lakásban is 32-33 fok – nem kell legalább külön elmenni szaunázni…

A helyiek mind a telet várják már, mert olyankor folyamatosan napsütés van és kb 20 fok napközben (reggel pedig akár 5-10 fokos hideg).

Mivel itt nincs nyári időszámítás, meglepően korán felkel a nap, és este 7 körül már sötét van. Queensland-et a napsütés államának hívják (Sunshine State), úgyhogy jól jön most a polarizált szemüveg :)

Queensland - Sunshine State

Eső nem sok van, de 1-1 zápor előfordul, és felhős idő is szokott lenni. Viszont mióta kinn vagyok már kétszer is volt olyan, hogy 2-3 napig szinte folyamatosan esett az eső, úgyhogy be lett pótolva a locsolás, egész szép zöld is még minden. A záporok és esők után nagyon párás tud lenni a levegő, érezhetőbben mint Magyarországon.

1-2 hónappal azelőtt, hogy kijöttünk, volt egy hatalmas jégeső, amit többen is emlegetnek azóta. A sulinkban például a nagy üveg ablakokat is kitörte és beázott minden, a parkolókban pedig sok tízezer autót megrongált. Martinovék karosszériás cégének sok munkája volt emiatt :)

 

Brisbane-i Gellért-hegy

Egyik vasárnap este pár autóval felmentünk egy belváros közeli kis hegyre (Mount Coo-tha), ami kb olyan magas mint a Gellért-hegy, és hasonlóan jól látni róla a várost. Szépen nézett ki a város, és Norbinak még egész jó fényképeket is sikerült lőnie.

Jó hangulatú csapat jött össze, de a kávézós részről szinte minden fénykép teljesen homályos lett…

 

Munka – avagy honnan lesz pénzem a kolbászra a kerítéshez?

A melóról sokan kérdeztetek már, de a blog poszttal várni akartam, amíg kialakulnak a dolgok. Most már tudok legalább konkrétumokat is írni.

Az első 4 hétben otthonról dolgoztam csak, egy Sydney-ben lévő kis webes cégnek. Foglalkoznak sok mindennel, pl design, branding, online marketing, informatikai rendszerek… szükségük volt egy programozóra is, és Szabó Péter a legjobb pillanatban beajánlott hozzájuk. (Péter 10+ éve kinn él már Ausztráliában és sokszor dolgozik együtt ezzel az emberrel).

Eddig 3 kisebb projektet kaptam tőlük, és látszólag elégedettek velem, mert vannak kilátásban újabb munkák is.

Mondtam viszont ennek az embernek, hogy bár továbbra is szívesen dolgozok nekik, mellette szeretnék egy félállású munkát egy közeli cégnél, hogy ne csak otthon üljek, hanem emberek között legyek és sokat kelljen angolul beszélnem. Teljes mértékben támogatta az ötletet, és írt emailt egy ismerősének, egy brisbane-i cég vezetőjének, hogy érdekli-e őket egy junior webfejlesztő… Érdekelte :) Voltam benn náluk kétszer is beszélgetni, egyszer a managerrel, egyszer pedig a fejlesztési vezetővel, és felvettek.

Most hétfőn kezdtem, heti 20 órát dolgozok náluk weblap fejlesztőként (front-end), 6 hetes próbaidőn. Az iroda egész jó, az emberek pedig jófejek és barátságosak. Rajtam és egy argentin srácon kívül mindenki ausztrál, de az egyik srác nagypapája magyar volt es többen is voltak már Pesten :)

Maga a munka az egyelőre elég fárasztó, nagyon sokat kell még fejlődnöm ezen a szakterületen, de örülök neki, hogy új dolgokat tanulok és van kihívás a munkában.

Ez a munkakeresési sztori elég jól rámutatott a kapcsolatok erejére. Jelentkeztem csomó állásra, pár helyről még vissza is jeleztek, hogy nem kellek, de igazából elég esélytelen volt bekerülni bárhova is, kezdőként, fél állásban, rövid időre, diák vízummal… Így viszont két beajánláson keresztül 2 cég is adott munkát.

Az elég béna, hogy reggel a csúcsforgalomban nagyon lassan haladnak a buszok, kábé 1 és háromnegyed óra alatt érek be… Hazafelé általában egy nagyon picit gyorsabb, de összességében biztos, hogy több mint 3 órám megy el az utazásra naponta. Jövő héten kísérletezek gyorsabb megoldásokkal: kipróbálok egy másik helyről induló expressz buszjáratot, kipróbálom, hogy milyen autóval bemenni a fizetős autópályán, és van egy közelben lakó kolléga is akivel lehet, hogy tudunk majd együtt menni.

Szóval összefoglalva úgy fognak kinézni a következő heteim, hogy 20 óra egy munkahelyen + változó mennyiségű munka otthonról + heti kb 10 óra suli + 15 óra utazás + esténként programok.

 

Kajakozás és Noosa

Február 7-én felmentünk páran északra kb 200 kilométert egy tóra kajakozni. Szép hely volt, de nem igazán értettük, hogy a szervező miért döntött úgy, hogy ezért utazzunk 2 órát…:D

Teljesen más volt egyébként, mint a Dunán evezni, mert a tó össze van kötve az óceánnal, ezért folyamatosan sós víz fröcskölődött az arcunkba + a parttól eltávolodva, a nyílt vízen erős volt a szél és nagyon hullámzott a tó, nehéz volt haladni és kormányozni.

Kb 2-3 órát eveztünk, aztán kipróbáltunk egy nagyon király dolgot, a paddleboard-ot. Akkor nem volt nálunk fényképező, de később az óceán parton is láttunk ilyeneket, ott lefotóztuk:

Hazafelé úton megálltunk Noosa-n, ami egy elég híres hely, állítólag a környék legszebb partszakasza. Az óceán és a kis folyók partjain elég drágák az ingatlanok, mindegyik millió dolláros nagyságrend, láttunk például egy házat 16 millió dollárért (3,4 milliárd forint)… A nemzeti parkba nem mentünk be mert már nem volt sok időnk sötétedésig, de voltunk 2 strandon is. A fényképek nem igazán adják vissza, de szépek voltak, és fürdeni is elég jó volt :)

Nagyon jó volt egész nap angolul beszélni a srácokkal + jól el is fáradtunk, nem volt gond este az alvással.

Napi tanulság: ha elfelejted bekenni a lábad naptejjel, legalább ne érj hozzá egy kis részéhez naptejes kézzel ;) A piros és fehér foltok bizonyítják viszont, hogy hatásos az 50 faktor…