Január utolsó napján Petykával, Norbival és Vidákovics Szilvivel lementünk a tőlünk kb 40 kilométerre lévő Tamborine nemzeti parkba. Itt egy esőerdőkkel borított hegy van, patakokkal, vízesésekkel, szép kilátással és sok kiépített turista úttal.

Száraz és jó idő volt már egy ideje, úgyhogy nem volt igazán vizes és párás az erdő, de azért így se volt rossz. Nagyon magas a fák, érdekes növényzet + helyenként hangzavar a madár és kitudjamilyenállat hangok miatt.

Itt egy videó a madarak hangjáról: klikk

Az ösvényen végigfutott előttünk egy szép nagy gyíkféle állat, aztán le akartuk fotózni amikor felfutott a fára, de annyira beleolvadt a környezetébe, hogy szabad szemmel is csak kb 1 perc alatt vettem észre, hogy hol van, a fotón meg kb semmi nem látszik belőle.

Átmentünk utána még Gold Coastra is, de most nem a Surfers Paradise, hanem a Main Beach strandra. Pont amikor odaértünk, jött egy nagy vihar, szakadt az eső kb fél óráig. Ez hazazavart szinte mindenkit, kiürültek a strandok, de mi visszaültünk addig a kocsiba enni, és az eső után lementünk fürdeni. Megérte várni, nagyon jó nagy hullámok voltak és a színek is gyönyörűek voltak a vihar utáni napsütésben.

Sajnos nem tudtunk megállni fényképeket csinálni azon a partszakaszon, ahol a legszebben nézett ki a fák, az óceán és az ég összehangja, de itt is elviselhető volt :)

Elég vicces helyre sikerült beiratkoznom. Elvileg már régóta működik ez az intézmény Melbourne-ben, Sydney-ben és Szingapúrban, Brisbane-ben viszont még csak most nyílt meg, ez a legelső félévük, és ennek megfelelően nagy a káosz és a lazaság.

Első nap késtem 40 percet, de ez nem okozott problémát, mert az igazgatónő által lenyomott hangzatos hosszú rizsa végére leszűrtem a lényeget: én vagyok az egyetlen az osztályban. Bár tényleg szebben hangzik úgy, hogy kiemelt figyelmet tudnak fordítani a fejlődésemre és igényeimre. :)

Hamarosan megjelent a tanárnő is, és kettesben megtartottuk az első tanórát, ami abból állt, hogy 2-3 órát beszélgettünk a legkülönbözőbb témákról. A végén azért elmondta azt is, hogy mit fogunk tanulni és pár nagyon alap dolgot át is beszéltünk (üzleti környezet, bla-bla-bla…). Egyelőre én vagyok a legjobb tanuló :)

Pár órával később egyébként csatlakozott egy kolumbiai lány is az “osztályhoz”, egy héttel később egy thai srác is, ezen a héten pedig egy olasz lány is, úgyhogy már négyen vagyunk, bár háromnál többen még soha nem voltunk egyszerre benn a suliban (a többi kurzuson többen vannak egyébként). Én nagy strébernek számítok, mert eddig minden nap benn voltam legalább pár órát.

Hetente kétszer, csütörtökön és pénteken van suli, elvileg 9-től 6-ig. Jellemzően negyed 10 körül szoktam bemenni, és valamikor 1 és 4 között végzek.

A stáb egyébként elég színes, szingapúri tanárnő, thai koordinátor, angol igazgatónő, ausztrál technikus, stb. Mindenki nagyon kedves, aranyos és vicces, jól el lehet beszélgetni velük, de hát… hogy mondjam… nem sok mindent tudnak. Az informatikai (tanulmányi és e-learning) rendszert nem nagyon tudják használni, a diákigazolványomat kétszer is kinyomtatták rossz születési dátummal, meg ilyen hasonló dolgok.

A két tantárgy közül az üzleti környezet az nagyon laza, számvitelből viszont azért tanulunk dolgokat + viszonylag sok feladatot meg kell oldani. Mivel én mindig ott voltam és csináltam a dolgokat, már jóval előrébb tartok az anyaggal és a beadandó feladatokkal mint a többiek, úgyhogy már mondta is a tanárnő, hogy lesz majd 1-2 nap, amikor nekem nem kell már bemennem. Persze ha sok munkám lesz akkor valószínűleg több is lesz amikor nem megyek be…

Szóval a vízum tanulmányi feltételeit nem lesz túl nehéz teljesíteni :) Csak kicsit fura érzés, hogy közel 3000 dollár tandíjat fizettem nekik és napi két és fél órát utazok ezért…

Január 26-a hétfő nemzeti ünnep és munkaszüneti nap volt (Australia Day). A gyülekezetből elég sokan kimentünk a Brisbane vízellátását biztosító víztározóhoz (Wivenhoe Dam) piknikezni. BBQ-n sütöttek csomó húst meg virslit + mindenki hozott magával egy rakat kenyeret, salátát, sütit, innivalót… Arra tök jó volt ez a nap, hogy megismertem pár új arcot, meg jobban összeállt a fejemben, hogy ki kinek a kije.

Az is tanulság volt, hogy ilyen dög melegben nem szabad focizni… majdnem beájultunk fél óra után. Persze egy csobbanás a tóban sokat segített :)

Városnézés

Másnap, kedden Norbival bementünk busszal a belvárosba körbenézni. A belváros, a legbelső körzet (city vagy CBD) vagány de elég pici, gyalog kb 10 perc alatt át lehet rajta érni. Ez az üzleti és kormányzati negyed, tele felhőkarcolókkal, öltönyös emberekkel és turistákkal.

Hasonlóan ketté szeli a várost egy folyó, mint Budapestet, de itt nincs Buda hanem csak két Pest :) A folyón mentünk erre-arra a City Cat-tel, ami hasonlóan működik mint a BKV hajó, csak gyorsabb és talán sűrűbben jár.

A city-vel szemben a folyó túlpartján van még egy nagyon szépen kialakított rész, a South Bank, sétányokkal, medencékkel, lugasokkal, kultúrális központtal, éttermekkel:

24-én szombat este kb 10-en lementünk Gold Coast-ra, ami egy kb 600 ezres város, jó hosszú tengerparttal. Itt vannak a legközelebbi strandok, 60-70 kilométerre tőlünk. A leghíresebb részére, Surfers Paradise-ra mentünk, ami nagyon vagányan kiépített hely: homokos strand, tök szép part menti sétány, csomó felhőkarcoló és sétálóutcák tele boltokkal, éttermekkel, pubokkal… szombat este meg nyilván rengeteg bulizó fiatallal. Talán Siófokhoz tudnám hasonlítani :)

Mint ahogy Ausztráliában nagyon sok helyen, itt is vannak BBQ (barbecue) pontok, amiken lehet sütögetni húsokat meg hasonlókat. Amikor odajött hozzánk egy srác megkérdezni tőlünk, hogy kellett-e fizetnünk, hogy használhassuk, akkor a többiek csak röhögtek rajta, hogy tuti európai és még nem szokott hozzá, hogy itt minden ilyesmi ingyen van. Tény, hogy nem láttam még fizetős WC-t és az autópálya melletti benzinkutaknál a söfőröknek a kávét is ingyen adják a pihenőben :D

A 9-ből heten egyébként magyarok voltunk, de volt két helyi Martinov srác is, úgyhogy nyomatni kellett az angolt. Miután felzabáltunk mindent, bementünk fürdeni az óceánba. Kicsit paráztunk, mert éjjel sok a cápa meg minden más, úgyhogy nem mentünk be messzire. Meglepődtem, hogy a hullámok akkorák voltak csak, mint az Adrián Bibionéban nyáron – állítólag reggel és délelőtt jobbak.

Norbi egyik ismerősének a mondása, hogy “nincs olyan idő, amiben vizesen ne fáznál” … hát mi ezt így éjjel kettőkor is meg tudtuk cáfolni :D Az idő nagyon kellemes volt, a víz meg 27 fokos, ami szinte hihetetlen.

Sajnos elég hamar megtapasztaltam a telefon kamera képességeinek határát… majd próbálok minél több képet csinálni a Norbi fényképezőjével, az talán kicsit jobb minőségű :)

Gondolkoztam, hogy mi a jetlag magyarul, de szerintem nincs rá külön szavunk. A szótár szerint a jelentése “hosszú repülőút után az időeltolódás okozta levertség, kimerültség, fáradtság”.

Lényeg a lényeg, volt benne részem az első napon. Éjféltől egészen délután 3-ig aludtam, aztán amikor felébredtem, akkor egy ideig nem nagyon tudtam, hogy hol vagyok, utána pedig simán csak fájt a fejem.

Egész nap esett egyébként az eső, úgyhogy ki se mozdultunk a házból. Másnap, szombaton sétáltunk elég sokat a környéken, és beszereztem a két legfontosabb dolgot: konnektor átalakítót (itt ilyen a konnektor) és naptejet.

A szállásadóink, Péter (Petyka) és Melissa nagyon aranyosak és jó fejek. Petyka a második unokatestvérem, pár éve költözött ki Brisbane-be. Melissa apja szerb, anyukája kanadai, de ő itt nőtt fel Ausztráliában, Melbourne-ben. Nagyon király, hogy nem tud magyarul, mert így sokat kell angolul beszélni, számomra szokatlan témákban is. A babájuk, Emma most 4 hónapos. Nagyon cuki de sajnos se angolul, se magyarul nem beszél még.

Tök jó házuk van egyébként, pár hónapja készült el, még minden új benne. Légkondi nincs még, úgyhogy időnként nagyon meleg van benn, de éjszakánként egész jól lehűl.

A ház középső részén van egy nagy nappali / konyha, amit közösen használunk. A ház utcafelőli oldalán van a Petykáék lakrésze; a két kis szoba és hozzá a fürdőszoba amit Norbival megkaptunk, az pedig a ház hátsó, picit félreeső részében van.