Sejtettem, hogy lesz bajom az ausztrál angollal, de azt nem gondoltam, hogy lesznek emberek, akiket 4 hónap után sem értek…:D Persze nagyjából hozzászoktam már ehhez az akcentushoz + az ausztrál kifejezésekhez, de az amerikai vagy kanadai angolt még mindig felüdülés hallani, sokkal tisztább.

Egyébként egyáltalán nem egységes a kiejtés az ausztrálok között sem, hatalmas különbségek vannak, akár még családon belül, testvérek között is.

Amikor kettesben beszélgetek valakivel, akkor általában nincs gond, de pl a céges ebédek nagyon-nagyon nehezek, amikor egyszerre többen, félig tele szájjal, gyorsan és sok szlenggel beszélnek, általában olyan témákról, amiről amúgy sem tudok sokat. Van egy kollégám, akit még kettesben is nagyon nehéz érteni, és a múltkor sikerült együtt mennem vele a buszon, ahol a végén már azt se nagyon értettem, amit én mondtam :D A megbeszélések és szakmai videók / előadások szerencsére könnyebben mennek, mert ott a téma ismerős és értek nagyjából mindent.

Még az első hetekben volt olyan, hogy bementem a Hungry Jack’s-be (itt ilyen néven fut a Burger King) és 1 menüt akartam venni és ott helyben megenni, de végül ehelyett kaptam 2 menüt elvitelre :DDD Egyszer pedig Red Rooster-ben rendeltünk Norbival, ahol szintén voltak kellemetlen pillanatok – előbb-utóbb csak fény derült arra, hogy olyan kérdésre válaszoltunk határozott igennel amit nem értettünk igazából :D

Az is vicces tud lenni, ahogy a külföldiek beszélnek, főleg a dél-amerikai és ázsiai népek tudnak csodálatos kiejtéseket produkálni. Munkahelyen egy argentin sráccal, suliban pedig egy olasz lánnyal beszélek legtöbbet, és gyakran kell agyalni, hogy vajon milyen szóra hasonlít leginkább, amit mondanak :D Mondjuk az angliai főnököm is egészen érdekesen ejt bizonyos hangokat…

Nem is beszélve a magyar származásúakról, akik angolul még nem, magyarul pedig már nem tudnak rendesen. Egyrészt aki már gyerekként is itt volt, annak általában van egy kis akcentusa, másrészt pedig a beszélgetésekben sokszor keveredik a két nyelv. Hallani néha olyan kifejezéseket, mint például kifigurálom (figure it out) vagy bejövetel (income) … :)

Suliban szerveztek egy “nemzetközi ebédet”, ahova az összes diák és tanár vitt valami jellegzetes ételt a saját országából. Volt pár nagyon finom meg pár nagyon rossz dolog is, érdekes volt végigkóstolni őket. Ausztrál, japán, thai, vietnami, szingapúri, indiai, orosz, lengyel, olasz és magyar volt kb a felhozatal.

Én nem álltam neki se gulyáslevest, se marhapörköltet főzni, de vittem palacsintát (amit igazából Melissa csinált :D). Szinte mindenki ismeri ezt, pár nem palacsinta néven, hanem a francia nevén (crêpes). El is kapkodták elég gyorsan őket, a tanárom még a receptet is elkérte :)

Elugrottunk múltkor egy híres állatkertbe, hogy találkozzunk és pózoljunk Ausztrália nevezetes állataival…:)

Gold Coast közelében voltunk egyik hétvégén egy elég szép nemzeti parkban páran:

Csoportképet is csináltunk ha jól emlékszek, de az valaki másnak a gépével készült…

Lementünk utána az óceánhoz is, de nagyon erős és elmebeteg hullámok voltak… szépen felemeltek a magasba és vittek pár métert, de aztán egyik pillanatról a másikra a homokhoz csaptak teli erőből. A helyiek is csak pislogtak időnként, de nekik több eszük volt, ők nem vállalták a horzsolásokat :D

Valószínűleg a blogom mostantól csak nyomokban fog a telefonommal lőtt képeket tartalmazni, mert Beni fényképezője jobban teljesít :) “A szerző hozzájárulásával felhasználva…”

Norbi mindenképp ki akarta próbálni a szörfözést, mielőtt hazamegy, úgyhogy 2 nappal a repülése előtt lementünk Gold Coastra páran, béreltünk deszkákat aztán nekiálltunk próbálkozni… inkább kevesebb, mint több sikerrel, de azért pár másodpercekre sikerült felállni időnként :D rossz partszakaszt és nagyon erős hullámokat fogtunk ki, szóval túl sok esélyünk nem volt, de így is jó élmény volt.

Fura amúgy, hogy az itt élő fiataloknak a nagy része még soha nem próbálta ki… meglepő, azt hittem, hogy sokkal elterjedtebb sport. Ezek szerint itt is előbb tanítják a gyerekeket járni, mint szörfözni :)