Pár kép egy hangulatos kis botanikus kertről ami a sulimtól pár percre, a belváros szélén van:

Az igazság az, hogy az ausztrál konyháról nem tudok most se sokkal többet, mint amikor kijöttem… :D Melissa nagyon finomakat főz, de ő nem igazi aussie, európai / kanadai származásúak a szülei. Kenguru húst pedig még nem ettem, de például krokodilt már igen :)

A környéken nagyon sok gyorsétterem van, nagyjából ugyanazok a nagy láncok mint amik Magyarországon is (Meki, Hungry Jack’s ami otthon Burger King, KFC, Subway…), de itt van Nando’s is, ami a legjobb az összes közül, illetve egy nagyon jó mexikói lánc, a Guzman y Gomez. Sokkal több az ázsiai, indiai és seafood restaurant, mint otthon – nyilván azért mert sokkal több az ázsiai és indiai ember és van óceán. Az összkép elég vegyes – ettem már nagyon-nagyon finom sushit + kínai és indiai cuccokat, de voltak egészen rossz ízűek is.

Voltunk egyszer egy étteremben Gold Coaston, ahol kipróbáltunk jó pár tengeri kütyüt is, a kagylókat leszámítva finomak voltak:

Egyik szombat este meg bementünk a városba az Eat Street Food Marketre, ahol csomó nemzetiség ételeit árulják kis bódékban. Zárás előtt voltunk már, úgyhogy már nem minden volt nyitva, de ettünk erdélyi lángost, olasz pizzát, görög grill húst és thai tésztát. Furcsa volt magyarul beszélő pultossal találkozni :)

Munkahelyen múlt héten gulyás volt ebédre, és körülöttem mindenki tudta, hogy ez magyar étel. Más kérdés, hogy nem sok köze volt a magyar gulyáshoz… itt a pörköltöt hívják annak, és az ízesítése is másmilyen.

Hiányolom a pékségeket – Pesttel ellentétben itt nagyon kevés helyen van, nehezebb olcsón enni… :D És sajnos a Sió nem exportál ide, nincs semmi normális gyümölcslé a boltokban. Egyébként rengeteg élelmiszerből ugyanazok a márkák vannak itt is, mint Magyarországon. A legfontosabb, hogy van Nutella és Danone =) A mértékegységek szerencsére ugyanazok, mint Európában, de a méretek soha nem kerek számok, nincs pl sehol fél literes víz, hanem 600 milliliteres, 325 milis meg ehhez hasonló palackok vannak.

Alkoholt csak külön boltokban árulnak, és jó drágán. A normál boltokban még sört se kapni. Gondolom Magyarországon is valami hasonló helyzet lesz, ha tényleg bevezetik a nemzeti italboltokat. Mondjuk a versenyt itt azért meghagyták… Amúgy kocsma sincs kábé sehol, a környékünkön nem is láttam még egyet sem. Benn a városban vannak pubok, de a magyar 2 kocsma / utca arányhoz képest keveset látni. Van egyébként pár nagyon jó sör, amit nem ittam még korábban (Peroni, Asahi, James Boag’s…)

A gyümölcsök más fajták, a magyar fajok nagy része megterem itt is valahogy speckó helyeken, de sokkal több a trópusi gyümölcs. A mangó és a passion fruit nekem nagyon bejön, de van csomó más finom is. Az avocadot pedig margarin helyett szoktuk a kenyérre kenni.

Pár hete voltunk egy gyümölcs ültetvényen is (Tropical Fruit World) ahol 518 fajta gyümölcsöt termesztenek… jól nézett ki a hely, és kóstolni is lehetett kb 20 fajta gyümölcsöt. A fürtről letépett érett banán azért elég jó volt :)

Queensland és New South Wales államok határán, tőlünk kb 100 kilométerre van Coolangatta – eddig talán ennek a standja tetszett a legjobban, nagyon élveztem. Nagy, erős hullámok, napsütés, és nagyon jól néz ki a türkiz színű tiszta a víz a fehér habokkal. Ráadásul a szél és a hullámok miatt a víz párában csomószor szivárvány volt közvetlen magam előtt…

Láttam egy embert, aki gördeszkán húzta a macskáját, és miután elkezdtem beszélgetni vele, kiderült hogy YouTube sztár a macsek: https://youtu.be/oMUqfDlEFlA Azt mondta a gazdája, hogy a sok edzésen kívül az a titok, hogy prémium minőségű kenguru hússal eteti :D

Múltkor lementünk páran ebédelni Gold Coastra, egy nagyon népszerű, forgalmas Fish & Chips (hal és sültkrumpli) büféhez. Nagyon szép idő és meleg volt, úgyhogy miután teleettük magunkat, megjött az érzés, hogy kéne fürdeni egyet az óceánban :) Aztán fürdés után jött a gondolat, hogy menjünk el kicsit messzebb, Byron Bay-be.

Byron Bay egy nagyon szép öböl, tőlünk kábé 150 kilométerre délre, New South Wales államban. Ez Ausztrália legkeletibb pontja.

Egy erdei ösvényen lementünk a sziklafal széléig, ahonnan elég jó volt a kilátás. Viszont amikor sétáltunk visszafelé, találkoztunk egy barna kígyóval… egyikünk majdnem rálépett, mert nem vette észre… meglepő volt azért ilyen közelről látni egy ilyet. Azt mondják, hogy ez Ausztrália leghalálosabb hüllője. Mármint nem tud kétszer annyira megölni, mint a többi, de ez okozza a legtöbb halálos balesetet, mert ember közeli helyeken él. Igyekeztünk minél gyorsabban eltűnni a közeléből, de valaki volt annyira nyugodt, hogy egy fényképet még csinált róla :D

Fürödtünk utána még lenn a fényképeken látható sziklás kis öbölben, aztán átmentünk egy másik, tágasabb strandra. Amikor kijöttünk a vízből, már egész sötét volt, de a tengerparti futás közben halványan láttunk még egy csomó rákot futni be a vízbe.

Hazaindulás előtt még beugrottunk a Byron Bay nevű kis városba enni. Érdekes hangulata volt a környéknek – sok volt a hippi és az óceán parton elég erős volt a fű szag… :D

Egyik nap suli után bementem a pár házzal arrébb lévő városházára (City Hall). Kevés ilyen öreg (majdnem 100 éves) és ilyen stílusú épület van errefelé… Szépen fel van újítva az egész, főleg az előadóterem és a polgármesteri iroda néz ki jól, de a múzeum rész se rossz.

Felmentem a toronyórához is, ahonnan egész jó kilátás van a környékre, bár ez a 91 méteres épület nem tűnik nagynak a felhőkarcolókhoz képest.

Gyerekkoromban sokszor megígérték, hogy kapok majd egy toronyórát lánccal, de erre úgy látszik továbbra is várnom kell…